A Cambridge szótára szerint a fine dining olyan étkezési forma, amire drága éttermekben kerül sor, kifejezetten jó ételek kerülnek felszolgálásra és gyakori a formális, előkelő stílus.
Bár a szótárral ellenkezni nem bölcs döntés, mi most mégis megkíséreljük a lehetetlent. Tagadjuk a “drága” részt, sőt, bizonyos értelemben az “előkelőt” is. Íme, mi szerintünk a fine dining valódi varázsa!
Nem feltétlenül drága és nem is annyira formális
Mi, a Hoppá! Bistro-nál alapvetően fine dining elemeket képviselünk, így had mutassuk be saját példánkon keresztül, mi az, amivel vitatkoznánk.
Az, hogy mit nevez az ember drága étteremnek, szubjektív. Mindenkinek saját körülményeitől és véleményétől függ, hogy mi az, amit még kifizetne és mi az, amit már túl soknak gondol.
Van azonban egy univerzális szabály, ami alapján a vendégek gondolkodnak: az ár-érték arány. Ha ugyanis azt érzi egy vendég, hogy az étel minősége, a kiszolgálás és a hangulat összhangban volt a látogatása végén fizetett összeggel, sokkal nagyobb valószínűséggel távozik elégedetten. Ellenkező esetben pedig természetesen túlzónak találja az árat, így kisebb eséllyel tér majd vissza a jövőben.
Mi is ezek alapján igyekszünk összeállítani éttermünk ajánlatait, hiszen elsősorban a Ti elégedettségetek elérése a célunk – így őszintén reméljük, nem tartozunk a “drága” éttermek kategóriájába.
Másodsorban, ami a formalitást illeti, nem gondoljuk, hogy bármivel is szigorúbbak lennénk az átlagnál. A hagyományos bisztró-szabályoktól eltérően nem kell a pulthoz fáradnod, ha rendelni szeretnél, azonban a kisestélyi viselése sincsen kőbe vésve, ha betérsz hozzánk.
Nézzük tehát, hogy ha ez nem, mégis mi a fine dining jelentése és varázsa – Hoppás szemmel.
A vendégek – Ti
Fine dining éttermek esetében ha az előbbiekben meg is kérdőjeleztük a nagyfokú eleganciát, bizonyos szabályok azért vonatkoznak a látogatókra.
Egyrészt, nem szokás például gyermekekkel ilyen típusú éttermeket látogatni. Míg természetesen rengeteg jól nevelt aprósággal találkoztunk mi magunk is karrierünk során, a fine dining éttermekre gyakran használják a “szofisztikált” kifejezést, ezt pedig a kisebbek ritkán tudják értékelni.
Másrészt, egy bizonyos szintű elegancia talán mégis megjelenik az étteremben. Ez jellemzően abból adódik, hogy sokan igazán különleges alkalmakra választják a fine dining élményeket, ezek pedig már önmagukban is adott fokú fennköltséget, előkelőséget jelentenek. Gondoljunk csak egy évfordulóra, egy randevúra… Csupa olyan alkalom, amelyek esetén az ember kiöltözik, a legjobbat keresi és azt is igyekszik nyújtani.
Ebből adódik az, hogy fine dining éttermekben nagyon kicsi az esélye annak, hogy pólóban, dzsekiben ülő vendégekkel találkozzunk vagy jókedvű kisgyermekek egymást kergessék az asztalok között.
Az étel
A fine dining másik kritikus pontja az étel maga – kicsit sem meglepő módon.
A vendégnek elsőként szembetűnő megjelenése ennek az étlap. Bár mára általánosan kezd elterjedni az a gondolkodásmód, hogy a rövidebb étlap általában előnyösebb, a fine dining éttermek ennek az igazi nagymesterei.
Szinte kivétel nélkül csupán néhány étel szerepel fogásonként, de az sem példa nélküli, hogy az igazán magas presztízsű helyeken teljesen összeállított menüsor várja a vendégeket, amelyek esetében nem lehet több opció közül választani. Ez azonban nem is kis célt szolgál.
Egyrészt a szakács így egy (vagy néhány) tökéletesre fejlesztett receptjét készíti el újból és újból – vagyis sokkal valószínűbb, hogy az elénk kerülő étel kifogástalan lesz.
Másrészt pedig: az étterem így tudja garantálni azt, hogy az elkészült étel minden alapanyaga a legmagasabb minőséget képviseli. Míg az eperleves decemberben problémákat vethet fel frissesség terén, a párolt alma már kevésbé. Ugyanígy októberben szívesebben fogyaszt az ember sütőtököt, mint májusban. Bár ezek jelentéktelen részleteknek tűnhetnek, a fine dining éttermek – így a Hoppá! Bistro is – kiemelt figyelmet szentel a frissességnek és szezonalitásnak. Így garantálható ugyanis az, hogy a szakács szakértelmén túlmutató tényezők se rontsák el a tökéletes éttermi élményt.
Végül pedig szót kell ejteni a tálalásról. Ez ugyanis a vendég első találkozása az étellel – az ember ugyanis nem csupán ízlelőbimbóival eszik. Hatalmas a jelentősége az illatok mellett a látványnak is: a színeknek, formáknak, a tányéron megjelenő ételeknek. Ennek rejtelmeiről korábbi írásunkat itt találjátok, amit azonban most is mindenképp megismételnénk: a szép étel finomabb is. A fine dining pedig igyekszik ezt a lehető legjobban kihasználni.
Ez lenne tehát a fine dining a Hoppá! Bistro szemüvegén át. Nem felelünk meg minden hagyományos kritériumnak (bár arra például kifejezetten büszkék vagyunk, hogy nem tartanak minket – ár-érték arányban sem – drágának). Ugyanakkor a maximumra törekszünk, minőséget képviselünk és célunk, hogy minden egyes vendégünk különleges élményekkel gazdagodhasson – hogy az éttermet elhagyva azt mondja: Hoppá! Ez tényleg nem semmi volt!
